Termékek Menü

Örömpeca az I. Smart Fishing Pergető Találkozón!

Szarvas Zoltán
2017. 12. 04. 17:42:00

December 2-án, a Dél-Balatoni Vadmentő alapítvány szervezésében a Hidegvölgyi Horgásztó és Vadaspark adta a helyszínt az I. Smart Fishing Pergető Találkozóhoz. A terv egy olyan csukahorgászathoz köthető WorkShop volt, ahol kötetlenül beszélgethetünk a legújabb csali-trendekről, vagy technikákról, s utána egy informális horgászversenyen minden résztvevő meggyőződhet a tó remek ragadozó állományáról.

A viszonylag késői időpont magában hordozta a veszélyt, hogy a hajnali hidegek miatt befagy a tó, s nem sok híja volt, hogy ez be is következzen. Szerencsére befagyás nem történt csak részleges jegesedés. A vízfelület egy részén megjelent a jég, de annak vastagsága nem volt komoly, így egy csónakos jégtörés majd a nap és a szél a végére jégmentessé tette a tavat.

Tamással, a tógazdával azt beszéltük, hogy nagyjából 30 főt tudunk egyidőben úgy elhelyezni a tavon, hogy egymás zavarása nélkül tudjanak horgászni. Végül 35 résztvevő sorakozott fel, senkit nem szerettünk volna elutasítani – és milyen jól gondoltuk!

Biztosan sokan tudjátok, hogy én jó kapcsolatokat ápolok a Pure Fishing csoporttal, csukás vonalon az ABU Garcia, a Berkley és a Sebile csalijait használom leginkább. De nem szerettem volna ezekkel a márkákkal kisajátítani a WorkShopot, így nagyon örültem, hogy elfogadta a meghívásomat Györke (ZÉ) Zoltán, aki a Daiwa termékeiről tud sokat, Vass Endre, aki SavaGear igen jó csukás szortimentjét képviselte. A szervezésben is sokat segített a közösségi oldalakon csak „ABU” Pelikán Józsefként ismert horgász, aki a Damiki csalikat mutatta meg a csukáknak. S nem utolsó sorban Pázmány Péter barátom is hozta a kiváló csukás előkéit, és a SurFer wobbler szabadítót, amit élesben is sikerült kipróbálni. Kis Gyuszi által prezentált performansz során egy csalit akasztott be, de a SurFer 3-4 darabot hozott ki neki. Ilyen is van.

Elfogultság nélkül mondhatom, hogy zseniális csapat jött össze, és az első perctől az egész egy dzsemborivá alakult, egy hatalmas baráti beszélgetéssé, ahol maga a verseny is rendhagyó lett minden vonatkozásában. Amíg tartott a „szakmázás” és jégtelenedett a tó, néhányan már nem bírtak magukkal és dobtak párat versenyen kívül. Hüber Viktor egy bőven 100+ -os csukával borzolta a kedélyeket, és teremtette meg az alaphangulatot mindenki számára.

Tamás egész egyszerűen átadta a tavat a megjelenteknek, mindenki ott horgászott, ahol akart. A fogásokat centiméterben rögzítettük, és az örömpeca egészen 15 óráig zajlott. Az hamar kiderült, hogy a legnagyobb feladatot én vállaltam magamra a fogások regisztrálásával, mert nem kevesebb, mint 76 csuka került a mérőmatracra. Ha hozzáteszem, hogy a brutális csukaállomány alig egy hete kapott Tamástól egy 4000 kilogrammos (igen, nem elírás, 4 tonna!) apró keszeg telepítést táplálék gyanánt, akkor azt hiszem ez az összfogás parádésnak mondható. Ebben az időszakban vannak azok a halászatok, ahol be lehet szerezni ilyen mennyiségben a „fehérhalat”, és a szállítást is jól viselik. Ilyenkor kell beletenni azt a táplálékmennyiséget, melynek ki kell tartani a jövő év nagy részében is. A keszegeket köszönték szépen a ragadozók, összes fogott hal hasa kerekedett a bezabált kishalak nyomán. Mázli, hogy a csuka elképesztő falánk, teli gyomorral is ütötték-vágták a műcsalikat. Aki ott volt, meggyőződhetett róla, hogy a Hidegvölgyi tóval nagyon komolyan számolni kell, ha az országban csukahorgászat a cél!  (Azt meg pergetőként csak zárójelben jegyzem meg, hogy a békéshal állománya legalább ennyire brutális.)

A horgászatot nem szorítottuk szigorú verseny keretek közé, a részvevők szákolhattak egymásnak, segíthettek bármiben, és ezt végig tapasztaltuk is.

Miközben a horgászok a csukákat és a süllőket húzták, frissensültek illata kezdett megtelepedni a tó felett. A hűvösödő időben nagyra értékeltük a helyszínen készült meleg ételt, egyöntetű volt a vélemény, hogy Hidegvölgy vendéglátásban is kitett magáért!

Amit feltétlenül ki szeretnék emelni, az a baráti jó hangulat volt, ami az esemény végéig kitartott. Az eredményhirdetéskor kiderült, hogy 4 és fél méter alatt nem lehetett a „dobogóra felférni.

A harmadik helyet Molnár Imre – aki egyébként ismert solymász is -, szerezte meg 7 db hallal, 453 cm-es fogással.

A második helyre Medgyasszay Csaba szorult le az utolsó percben, 8 darabos, 494 centis összteljesítménnyel.

Az első helyet Vass Endre szerezte meg előtte egy valóban utolsó dobásos hallal, ami egy 101 centis bitang csuka volt, s ezzel elvitte „Endrú” a legnagyobb hal díját is. A helyezettek sorrendben 35, 25 és 20 ezer forintos Smart Fishing vásárlási utalványt nyertek, és 20 ezret ért a legnagyobb kifogott hal is.

Számomra a sikeres rendezvényen túl az volt a legnagyobb öröm, hogy találkozhattam jó pár horgász cimborával, akikkel rég láttuk egymást, és sok olyan horgásszal is, akikkel itt sikerült megismerkedni.

Szeretném mindenkinek megköszönni, hogy eljött, és jövőre folytatása következik! Külön köszönet illeti a Dél-Balatoni Vadmentő alapítványt, hogy a rendezvény fő szervezőjeként támogatta a rendezvényt!

Tekintsétek meg az eseményről készült galériát: