Ütésváltás II.

A kuttyogatás egy ősi módszer, de minden egyes évben van új vonatkozás, amire reagálni kell, és sikeresebb lehet tőle az ember. Az utóbbi években, ha harcsázásról van szó, már leginkább a Dunát vallatom. Sokat kell vízen lenni és ki kell próbálni a dolgokat egy kicsit máshogy, hátha eredményesebbek lehetünk. Én is ezt tettem.

Az utóbbi években kizárólag Mecsek Nándor kuttyogatóit használom

A Duna fővárosi szakaszát, de főképpen a fölötte lévő folyamkilométereket horgászom, nagyjából a Szentendrei-szigetet körben. Tapasztalataim leginkább erről a részről származnak, de időnként meglátogatom a délebbi (néha sokkal délebbi) Duna szakaszokat is.

Ami a legfontosabb változás a korábbiakhoz képest, hogy a felszerelésemet igencsak lefinomítottam. Nem a végletekig, csak annyira, hogy a jellemzően 10 kg alatti harcsák kapását jobban érzékeljem, és a fárasztásuk is élvezetesebb legyen. A kuttyogatva megfogott harcsák jobbára a 3-10 kg-os súlyhatáron belül vannak – de akad pár 20-as, esetleg 30-as generációból is. Ezekre a halakra kell felkészülni a kuttyagatós cucc kiválasztásakor.

A PENN orsók kiválóan birkóznak meg a nagy terheléssel

Egyébként egyedsúlyban lehet azért fejlődni, de nagyjából hasonlóak az évek. Ezért is döntöttem úgy, hogy összeállítok egy olyan felszerelést, amely optimális az ilyen méretű halak horgászatára, de nem kell kétségbe esnem akkor sem, ha a 30-50 kg-os méretből érkezik hal. Legfeljebb a fárasztás ideje meghosszabbodik némileg.

Amióta létezik a Shakespeare cég Ugly Stik botcsaládja, azóta horgászok azokkal harcsára. Ezek a botok speciális anyagválasztással és különleges botépítési koncepcióval készülnek. A legjobbak nyélbe toldósak (azaz a bot aktív szakasza egyrészes), a spiccük tömör üvegszálas technológiával készül, majd a nyél felé haladva vegyes anyaghasználattal eljutunk a tiszta, nagy erejű karbonig. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a kapások észlelése egyszerű az üvegspicc miatt, viszont a bot nem olyan nehéz, mintha tiszta üvegszálas lenne, a fárasztások során viszont kihasználhatjuk a karbon könnyűségét és minden előnyös tulajdonságát az üvegszállal szemben.

Amikor a csónak mellett még kitör egyszer utoljára!

Az Ugly Stik botok véleményem szerint nem arra valók, hogy pl. pergessünk velük egész nap, ahhoz találunk könnyebb megoldást, viszont a letett botos módszerekhez abszolút megfelelőek. Sőt, kuttyogatás során verik a tiszta karbon botokat.

Ebből az Ugly Stik szériából választottam ki egy könnyű változatot pár éve, az 8-20 libra teherbírású volt, a jelenleg is kapható utódja a 12-20 lbs jelölést kapta, s talán a 10-20 kilós halakhoz már jobb is, mint az enyém. Ennek a „combosabb” változata 20-30 librás, azoknak, akik szeretik, ha sok tartalék van a botban.

Piros Laci barátom pár napja fogott harcsája a Dunából

Zsinór terén sem durvulok, a 0,30-as fonott főzsinór kiszolgál, a horogelőkéhez használok 0,45-ös fonottat, hogy egy hosszadalmasabb fárasztás során meglegyen a vastagság és a nagyobb kopásállóság - ha véletlenül úgy akad a horog, hogy a gereben koptatni kezdené. Az orsó tekintetében a Penn az első választásom, ha nagyhalas pecáról van szó. A "medveölő" kemény botomon egy 6000-es orsó van, de kisebb Ugly Stikre egy 4500-as nyeletőfékest tettem, azt se tudták még zavarba hozni a 30 kg felettiek sem. Itt jegyezném meg, hogy jön az új PENN Spinfisher széria az ősszel, már a VI-os jelzésű sorozat, nagyon pöpecnek néz ki!

Ez a méret már kapitálisnak számít a főváros környékén

A végszerelékem az, ami drasztikusan alakulgat évről-évre. Alkalmazkodom a vízhez és a körülményekhez. Három éve szinte csak Clonk Teaserrel kuttyogattam és nagyon jó tapasztalataim voltak vele. Tavaly nekem egyszerűbb harcsás évem volt, átlagosan egy kicsit gyorsabb vízzel, és többet használtam a sima 200-as ólmokat, mert a sodrásban jobban alattam maradt.

A MadCat A-Static Teasere 2 db szilikonozott horoggal van szerelve

Az idén viszont nagyon korán kezdődött a szezon, és a kuttyogatók száma nagyon megszaporodott, de ami a legrosszabb, hogy már áprilisban szóltak a fák a Dunán, és májusra a legfelkapottabb részek már szét voltak ütve. Kétségtelen, hogy a víz hőmérsékletének erős befolyása van a kuttyogatás hatékonyságára. A harcsák a meleg nyári vizeken reagálnak rá a legjobban. Az idei év megmutatta a gyakorlatban is azt, hogy mi lesz az eredménye annak, amikor a kuttyogató hangjával szétsokkoljuk a harcsákat még azelőtt, hogy az igazi kuttyogós vízhőfok eljönne. Ráadásul azt is látom, hogy sok kezdő kuttyogató azt hiszi, hogy a sűrű kuttyogatás majd több halat hoz, és tényleg, szó szerint szétverik a vizet, nem tudva, hogy a harcsát már nem vonzzák, hanem inkább riasztják. Sajnos közép-hosszú távon is. A kevesebb, néha több – és az idei évre hatványozottan igaz. Szóval idén megint elő kellett vennem a Clonk Teasert, most már a full műanyagozott horgos A-Static változatokat használom. Mivel két botot tartok tűzben, idén bizton állítom, hogy nagyságrendekkel több kapásom volt a Teaserre. Még úgy is, hogy nem az volt közelebb a kuttyogatóhoz. Egyébként, hogy mennyire szeretik a harcsák ezt a lágy szilikont, íme, egy kis videó:

Ennél a modellnél a kis szilikon szálak egy részén 3 kis kemény műanyag golyócska van felsorakoztatva. Ha 10-20 centiket bemozgatjuk a végszereléket, akkor speciális pulzáló effekt jön létre, melynek során a kis golyók egymásnak ütődnek. Ez a rezgés, és a hang nagyon jól detektálható a harcsák számára, így amikor a kuttyogató hangjára felfelé indulnak, sokkal könnyebben a végszerelékünk közvetlen közelébe csalhatók. Működik.

A csónakponyva védi a harcsát is, és a csónak műfüvét is

Kis szerencse volt a szezonban, hogy a korai kezdés miatti harcsa rezisztencia (hogy nem reagálnak jól a fára) viszonylag hamar bekövetkezett, és júliusra megfogytak a kuttyogató csónakok, sokan belefáradtak az eredménytelenségbe, vagy a 40-50 centis óvodások összeszurkálásába. Mire augusztusra elkezdett dögleni a kagyló, és újra felívelt a harcsák kapókedve, már kicsit nyugodtabb pályákat lehetett találni. Ez a folyamat most, a cikk publikálásakor is tart, és egész jól foghatók a halak. Ebben az időszakban messze a legjobb csali a kagyló. Fel kell nyitni és kigyűjteni belőle e lényeget. A „lába” a legkeményebb része, ott kell megtűzni. Bátran hagyjuk rajta a csüngő, kisebb részeket, azzal csak csábítóbb lesz a falat!

Én ragaszkodom az egyes horoghoz, így én kissé átalakítom a gyári teaser-t. A régiről is levettem a hármast, és a nagyméretű egyest egy kicsivel jobban belógattam a polipkarok alá. Időnként a nagyobb nadályok megvicceltek és gordiuszi csomót képeztek a szilikon csápocskákkal. Amióta tudom, hogy a melléjük feltűzött gilisztát is megeszik néha, én már semmin se csodálkozok. Az új, A-Static Teaser-ek két szilikonozott egyes horoggal jönnek – fogtam a gyári két horoggal is, meg úgy is, hogy csak egyet hagytam fent.

Van a Dunán 30 fölött is élet

Sok-sok hal után azt mondom, hogy a szimpla horoggal biztosabban tartom meg a halat. Ha a hármas 1-1 ága akad esetleg alulra, meg föntre is, egy jobb harcsa simán szétfeszíti a hármast a szájával. Jó, ez nem a Dunára jellemző, de a Pón és az Ebrón láttuk, mit művelnek, és marad az egyetlen erős horog. (Az se mindegy, hogy egy bizonyos erőt a bevágásba befektetve, egy horogágat, vagy akár hármat kell biztos helyre berántani.)

És ez nem is a bevágáskor történt, hanem a kiemelés előtt, amikor rányúltam a zsinórra

A horgászat technikája viszont maradt a régi. Nagyon intenzív radarhasználat van. Ehhez kiválóan alkalmasak a legegyszerűbb, legolcsóbb 200 kHz-es szonárok is. Nem kell drága cucc. A csalit a csónakhoz rögzített jeladó alá engedem le, vagy hozzá a lehető legközelebb, így ragyogóan látom, hogy a csalim milyen messze van az aljzattól. A megfogott harcsáim szinte 100%-a az aljzatról indul el. Fekvő, passzív hal, amit a kuttyogatóval mozdítok ki.

Mintha egy akváriumot néznél oldalról. A vízszintes vonalak a leengedett kuttyogatós végszerelék ólmai és a csalik. Alul a vastag hullámzó vonal az aljzatról felkelő harcsa, mely "utazik" velünk a sordrással, és "bajúszozza" a csalit

Így a radar egyrészt abban segít, hogy a csalim mindig a megfelelő távolságban legyen az aljzattól, másrész azt is látom, ha a csali közvetlen közelében felkel egy harcsa és a csalira közelít. Ez óriási előny a radar nélküli kuttyogatással összehasonlítva. A felemelkedő, és a csaliig eljutó harcsák töredékénél sikerül csak a kapást kiváltani. Így radarral azt is látom, hogy már 10-12 rámozdulásom volt az adott szakaszon kapás nélkül, és tudom, hogy harcsás a szakasz, csak nehéz őket átverni. Ilyenkor akár 6-7 alkalommal is végigcsorgom az adott szakaszt, újra és újra felütve a halakat, és egyszer csak az egyik megelégeli a zavarást és leveri a csalit. Ezért aztán radarral könnyen azonosíthatók azok a Duna szakaszok, ahol érdemes kuttyogatni, még ha épp nem is volt kapásunk.

Pár hete fogott Clonk Teaser-es harcsa a Dunából

A sima ólom, kontra teaser versenyben azt látom, hogy minimum dupla annyi kapás van a kis polipkaros cuccra. Ha egyedül vagyok, ütök a fával 4-5 szépet, majd belehúzok kézzel a zsinórba (két gyűrű között megfogva) 15-20 cm-t 5-6 alkalommal. Ha indul a harcsa, akkor sosem ütök tovább. Nem zavarok be. Néha a kapás nélkül visszaülő harcsa megfordítható, a teaser libegtetésével. Igazából ez győzött meg már az elején is.

A halak zöme nem kapitális

Az idén az igen ritka kuttyogatás hozta a legtöbb halat, gondolom azért, mert nagyon hamar szét lett ütve a víz, és a sok kuttyogatás már kontraproduktív lett. Vagy legalábbis hullámokban jönnek a jó, és a kevésbé jó időszakok. A klímaváltozás „előnye”, hogy a szeptemberek is nagyon jó időt szoktak hozni, magas vízhőmérsékletekkel, és a szezon kitolódik. Sőt, a Tiszán az egész október jó szokott lenni – egyesek szerint az egyik legjobb hónap. Végig fogom horgászni, az biztos!

Kép és szöveg: Szarvas Zoltán

(MINDEN JOG FENNTARVA! A szöveg és a képek másodközlése, másolása, bármilyen megjelenítése kizárólag a szerző írásbeli engedélyével lehetséges.)